Kiki könyvei

Olvasatlan napló

Friss kommentek
Archívum
Iratkozz fel

2010. ápr. 26. 1:32 - írta: kikiroller

http://image.toutlecine.com/photos/q/u/a/quai-des-brumes-1938-02-g.jpg

- Szép szemeid vannak, tudod?

- Játszd újra Sam!


2010. ápr. 26. 0:59 - írta: kikiroller

La Fontaine : Mesék (újraolvasni)

Machiavelli Művei I. II. (loptam)

Milorad Pavic: Kazár Szótár (Újraolvasni) Annyira tetszett, hogy párszor már én is megírtam a történetet, mintha az enyém lenne. A baj csupán annyi, hogy mostanában meg is élem.

Egyre gyakrabban találom magam - álmomban-, egy idegen városban, ahol találkozóm van egy nővel, akit szintén csak az álomban ismerek. A Nő létezik valahol az életben is, de ébren sosem találkoztunk. A várost egyre jobban ismerem, ahogy járok benne, rendszeresen, közel a tenger és nagy, térszéles út fut a parttal párhuzamosan, az út és a tengerpart között pedig palotaépületek, rengeteg emberrel. Napsütés és mindenki sétál. Az egyik épület elüt a többitől, lekerekített kupolák..

itt gyakran felébredek.

 

Azután.

José Donoso: Határtalan vidék (ez az amit még kevem sincs elolvasni, mit keres egyáltalán itt ez a könyv? Mit  írtak a hátlapra? Hiszen adjuk meg a minima tiszteletet annak aki kipötyögte magából a ménkű sok betűt:

Chilei nagybirtok a színhely...

lehet, hogy mégis elolvasom

majd

egyszer

talán

 

W. Somerset Maugham: Cakes and Ale (kakás sétány, avagy a Ciki Ili története) Majd nyaralás alatt elolvasom ( ugyse megyek nyaralni soha)

 

Philippe Erlanger: Louis XIV. Na ez amit biztosan nem

 

Roland BArthes Világoskamra

Mert ugye van a sötétkamra, meg az életkarma

meg a macskafarka,

hát ezt neked.

 

Annie Ernaux: Se perdre ( Elveszőben) na ja...

Platon: Fédra és a Bankett Ezt el kéne megint... tudom, nem fogom, edig...

Szerb Antal : A varázsló eltöri pálcáját ezt márcsak azért is ujra kéne olvasni, mert Szerb mostanában egyre kevésbé tetszik. Olyan puhafedeles valahogy... de mivel nem emlékszem rá, atért megér egy misét. De miért ennyire vastag?

 

Daniel Barenboim és Edward W. Said: Kánon és ellenpont. Ennek nekirontok. Ha másért nem, mert Barenboimnek tartozom ennyivel és persze ennek is története van. Régesrégen kellett a pollucióról készítenem egy filmet és a füstölgő kipufogók és gyárkémények alá kerestem zenét.

Egy barátom mondta, tedd alá a Mozart Requiemet.

A Rádióból kaptuk akkoriban még szalagon az anyagot, és a Barenboim verziót kaptam. Ekkor ismerkedtem meg ezzel a darabbal, jó régen volt.

Kyrie Eleison....

 

Ilya Prigogine és Isabelle Stengers: Az új szövetség / a tudomány metamorfózisa

Ennek is nekiugrok majd, és tuti egy kukkot sem értek majd belőle, ez a könyv itt békésen várakozik már a stóc alján vagy 5 éve, ugyhogy az idő időtlen...Apostel méltatása: Egyetlen filozófus sem engedheti meg magának, hogy ne olvassa el.

Szerencse, hogy nem vagyok filozófus.

 

Máthé Lilla : Asszonysors

Egyszerű újrakötésben. Ennek a könyvnek a története az, hogy olvastam az auschwitzi tábor női zenekaráról és abban volt egy zenész: Máthé Lilla, és túlélte. Azután a Neten megláttam, hogy írt valaki egy ilyen könyvet ez alatt a név alatt. Szintén a Neten rendeltem meg, valami szegedi antikváriumtól. De sajna ez nem az. És teljesen érdektelen.

 

HAmár Auschwitz:

Auschwitzi jegyzőkönyv. (igazi)

Ezt néhány éve kaptam kölcsön azután itt ragadt. AMi érdekes, az néhány szlovák története, akik elmenekültek a táborból, úgy hogy bekenték magukat gázolajjal és napokig feküdtek a sárban, nehogy a kutyák rájuk találjanak.

Azután kilopták a tábor anyagait és eljuttatták a zsidó szervezetekhez: Vigyázzatok: Haláltábor dolgozik Lengyelországban! Persze nem hitték el nekik.

 

Roddy Doyle: Mozgóbüfé

Dublin. Már mindenki könyvet ír? Miért nem hagynak engem békén?

 


2010. jan. 31. 20:36 - írta: kikiroller

Akkor történt, mikor az egész világ nyiladozott, életünk tavaszán, apró fénypászmák vakítottak és olvasván így mormogtunk: ez hát a nyugat? A bűnös Amerika? Nixonnal és Barry Goldwaterrel ahogy az aranyvíz vízkapuvá lett, eh, eh fránya szójátékok míg Nixonról csak a nix esetleg az exxon jut6 eszembe, de nem is erről beszélnék, hanem ahogy ültem a kertben a meggyfa alatt, kezemben egy könyv, amire csak úgy emlékszem, ahogyan arra a nőre is, igen izgalmas volt, felidézni mégsem vagyok képes, csak a neve, a címe, a címei, mert sorozatregény volt, először a leghíresebb, a Magasabbra a tetőt ácsok, azután a család minden gyermékenek szentelve egy, de ebből már csak Franny és Zoé maradt meg, cím, címek, ilyen hát a nyugat gondoltam, és a napfény játszott a gyümölcsfa levelei között, kicsit aludtam is tán, azután bementem a házba, a rádióban a Szabó család ölte egymást.

in memoriam Salinger

 


2010. jan. 27. 23:22 - írta: kikiroller

Hatalmas helyiség volt és belőle számtalan hasonló helyiség nyílt.

Széttárt karokkal forogtam, a falak röpködtek köröttem.

Akár templomnak is nézhette volna az ember, csakhogy a falakon könyvvel teli polcok roskadoztak. Szédülésig magasbanyúló polcokon könyvek, könyvek minden nyelven.

Előhúztam egyet, csak úgy, hozomra és törökülésben a földön, ölembe helyezve kinyitottam.

Ültem, olvastam, a megnemírt könyvek könyvtárában.

 


2009. okt. 24. 0:47 - írta: kikiroller - Címkék: AgotaKristof, Alexandra, BeatlesÖsszes

Nevek, nevek nevek. Mit számít a név? Egyszerre sokat és mégis semmit, mert rögtön elfelejtjük.

Esőre hajló nap, olyan, mint mikor zsizsereg az ember feje, enyhe borzongás fut át a testeken.

Alexandra. A boltban, fiatal fruska a pult mögött. Mondom a Beatles kiadás érdekelne.

Tekintetét a kompjuterképernyőbe szúrja fel sem néz úgy beszél.

- Mi a címe?

- Nem tudom.

- Nincs.

Azért ennyire röviden nem hagyom lerázni magam, mégiscsak túl vagyunk az 50-es éveken...

- Jó. Rendben. Akkor egy könyvet szeretnék.

- Mi a címe?

- Nem tudom. Tudja Párizsban olvastam, franciául, egy svájci író mű ve. Magyar persze.

- A címe?

- Nem tudom.  Az író neve pedig egészen furcsa, hogyan is volt? Nem tudtam eldönteni, férfi-e vagy nő. Egyik neve egy férfié, a másik meg nőjé. Tudja kedves a magyaroknak megvan az a gonosz kis szokásuk, hogy szemben a többi kulturnemzettel, felcserélgetik még a saját nevüket is.

- Az író neve?

Szóval nem tudtam eldönteni, hogy nő vagy férfi. Kristóf. Ez volt az egyik neve.

- C-vel?

- K-val.

- Ph?

- F kedves.

A másik neve pedig... öö, ööö, valami féldrágakő. Magának nem tetszene. De kérhetne a barátjától. Hogy legalább lássa miről beszélek. Nincs barátja? Barátnője van? Akkor tőle. Igenigenigen megvan. Agáta.

Volt Párizsban tudja, talán még van is, egy fényképekre szakosodott galéria, a Hotel de Ville háta mögötti utcában, abban ami az Ile St Louisra visz. André Kertész fotók is voltak ott, igen. No, kedves, a galéria tulajdonos egy roppant elegáns és nagyon furcsa nő volt. Őt hívták Agátának. Meg a galériát.

http://www.agathegaillard.com/

A franciák úgy mondják: agát. És úgy írják Agathe. Szép név de nekem valahogy benne van az öregség érzete is. A hölgy is meglehetősen izé göthös volt. Nem törödött velem, mint ahogy maga sem törődik kedves.

- Az író neve akkor micsoda?

- Hát sokáig nem tudtam eldönteni. Mert az állt a könyvön, hogy Kristóf Agáta. De az is lehet, hogy valójában Agáta Kristóf és máris felborul a nemi hovatartozás. Szerintem direkt csinálja.

- Nincs ilyen a számítógépben.

Van egy halom Kristóf de egyik sem az.

- Kristófból begyűjtöttem párat, igen, ott van a Pendereczki, az is Kristóf. A zenész. Szörnyű meghallgathatatlan műveket  írt. Zseniális.

 

A könyvesboltban a kishölgy lefagyott. Már nem is mozdult.

- Nincs?

- Ilyen nincs. Tudja a címét?

- Nem, nem tudom. De kiadták legalább két könyvét is. Egy novellásat meg egy regényt. Elég szörnyűek. Kemény. Megrázó. Mint a CSáth Géza, csak mégjobban. Utána szívesen öngyilkos lesz az ember, hogy oldja a szorongását. Bár... az igazat megvallva már nem emlékszem rá. Csak arra, hogy zseniális. Jobb mint a Pendereczki.

- Nincs.

- Akkor viszlát! Sikerült nem megnevettetnem, kedves.

 

Kilépek az Alexandrából. Azt mondja a barátom: 

- Minek frocliztad szegényt? Legközelebb bemész és le fogja tagadni a könyvet amit keresel.

- Mi az, hogy le fogja tagadni? Most is letagadta.

- Mert nem tudtad mit akarsz.

- Nem. És most jut eszembe nem is így hívták.

- Kit?

- Az írót. Nem Agáta hanem Ágota. Lehet hogy nincs is különbség. Úgy kell neki miért választ ilyen gyanús nevet magának.

Agáta Ágota Kristóf

Agota Kristof - TRILÓGIA


Agota Kristof - TRILÓGIA

 

http://rtlklub.hu/video/39066

 


2009. szept. 30. 23:18 - írta: kikiroller

Mostanában ritkábban írok. Nincs időm. Egyszerre több könyvet is nemolvasok.

Ez két könyv egyszerre. Az egyiket elolvastam. Sajnos. Azt írja magáról, hogy dokumentumregény. Ez rendben lenne, csakhogy se nem regény, sem dokumentum. Egyetlen előnye,hogy két óra alatt kivégezhető. Ez kb Budapest-Szeged, IC-n. Visszafelé inkább Nők Lapját olvassunk, legyen valami intellektuális az útra.

Odze György: A halál oka: Politikai gyilkosság

A könyv, mondjuk pont semmit nem mond, semmiről nem szól pont annyira értelmetlen, mint Elbert János halála volt, aki hivatalosan lerohant Siófokra és belefúlt a Balaton 5 centis vizébe. Mondjuk ezt már akkor se hitte el senki, és ennyiből tényleg dokumentumnak lenne mondható a regény, csak eszerint Zebegényben lőtte combon mérgezett tűvel a Csaszi úszómestere, aki a megbízott KGB hóhér volt Magyarországon... no more comment.

A Másik, az még rosszabb, szerencsére azt már el sem olvastam.

Ungvári Tamás A feledés enciklopédiája

Ungvárit mindig tisztelettel hallgattam, olvastam, mert becsültem benne a tudás pongyolaságát. Hogy ennyire elegáns felületességgel lehessen semmit sem írni valamiről, ami többet érdemelne. Gyakorlatilag annyit írt le, hogy mindezt már korábban leírta. Részletesen. Őt hívták le Siófokra az unokaöccse tetemazonosítására. EZt hívják tetemrehívásnak. Annyira felületes, annyira odavetett plecsni, hogy még én is írhattam volna. Mert aki ismeri a történetet, az tudja miről van szó, annak minek írja, aki meg nem ismeri annak pont nem mond semmit. Ezt hívják semmitmondásnak.

http://www.rtlhirek.hu/cache/leadimages/104725_1204802878_411x310.jpg

Én is túllocsogtam.


Ismered Alberolát? - kérdezte Martine.

- Nem. Nem ismerem

- Jean-Michel Alberola. 

- Nem.

- Vele kéne egy filmet csinálni.

- Vele, vagy róla?

- Ő csinálja a filmet.

- Csinálja?

- Persze. Rendezi, meg minden.

- És én mit csinálok?

Produkálod meg operálod. Ha kell, segítesz neki. Ő nem filmes... Művész.

Martine a Pompidou centrumban dolgozott, Alberola Le Havreban. Le Havre  városát a németek (khm vagy az amerkaiak inkább) keményen megbombázták, modhatjuk, teljesen, kő kövön nem maradt, kivéve a kellemes villákat a domboldalon. De először, főleg ha eltéved az ember nem azt látja,azaz másodszor sem mert persze a várost újjáépítették, szépen, mintha Dunaújvárosba érkeznénk.

Csakhogycsakhogy először ehhez átkelünk a Szajna felett, ami igazi folyamként itt torkollik a tengerbe és egy

Le pont de Normandie, pont à haubans enjambant l'estuaire de la Seine et reliant le Havre et Honfleur, France

visz át rajta, hogy utána eltévedjünk és rögtön a kikötőben találjuk magunkat, olajtárolók és szénhegyek töviben, lepukkant tartályok hajók, láncok, vasak, mi más lenne egy kikötőben, és az egyik partnál egy hatalmas luxushajó, érthetetlen mit keres itt.Pillanatokon belül besötétedett, a hajón fényfüzérek gyulladtak, és akár egy Fellini filmben, elegáns emberek, akiknek szintén semmi keresnivalójuk ebben a lepukkant kikötőben, szálltak fel, a hajó kettőt dudált, mit dudált, bőgött és elindult, érezni lehetett a dohogását, ugyanakkor csend volt, akár kisértethajó is lehetett, de az is megtörténhetett, hogy mi voltunk a kisértetek.

 

Alberola a város egyik villájában lakott, és alkotott. Meleg bikaszemei voltak, vérerekkel futtatott, és elvitt a városba sültosztrigát enni, ami helyi specialitás. AZ osztrigáról annyit illik tudni, hogy csak nagyon frissen és nyersen fogyasztják, kivéve persze Le Havre városát. Nem volt rossz, de őszintén, nem emlékszem az ízre, hiszen annyi kaland várt még ránk, hogy .

 

Alberola ebben az időben főleg bikaviadalokat festett a maga módján persze, sallangba öltözött torrerókat és mindezt könyvbekötötte, mintha

 

Műhelyében a földön feküdtek a vásznak, néha, mikor a por már befedte, megspiccelte kis festékkel ezeket és hagyta ismét száradni, jó alap lesz, mondta látszódni fog az idő vas foga.

- Ismered Pierre Lotit? - kérdezte

- Nem Nem ismerem.

- Most  őt olvasom és így festek.

Szedte elő a könyveket.

- Tessék, neked adom!

Pierre Loti  Egy gyermek regénye

Pierre Loti Gyöngyhalászok

A könyvben Lotirol néhány illusztráció és fotó: Loti törökszultánnak öltözve turbánnal fején egy balldachinos párnahegyen üldögél.

Talán egy nap elolvasom. Gondoltam.

Húsz éve már, a könyvek a polcomon alszanak. Egyszer kinyitottam és krákogni kellett. Szerintem Loti valamilyen gombás port szórhatott a lapok közé, vagy Alberola csak elfelejtette festékkel megfröcskölni a lapokat.

Loti azt hiszem, méltán ismeretlen Magyarországon. Ha rajtam múlik az is marad.

HEHE

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cc/Pierre_loti_par_henri_rousseau.jpg

 

 

 


"Ti őrültekházába zárnátok engem!"

No, eddig a levélig sem jutottam el, még szerencse, hogy a borítón szerepel, kiemelve, hivalkodva, mintegy a figyelmet magáravonva, a nemes őszbefacsarodott aggastyán ilyen sikolyt írt kitudja melyik családtagjának.

 

A cselekmény ismét több szálon fut.

1. Könyvnap, csiricsáré kirakodóvásár, fabodegák a Vörösmarty téren, tétlen tömeg tiblábol, autogram után koslat, és egyszerre az egyik kiadó rámköszön, hogy sziakiki! Még gyerekkorunkból ismerjük egymást, távoli kötelék és bár hosszú évtizedekin nem találkoztunk, mégis, ezek a régi kötelékek, a régi csomók kibogozhatatlanul megmaradnak.

Puszipacsi utén, persze nézem a felhozatalt, és akkor a kezembenyomja a könyvet ( égek mint fáklya, csak nagyjából idézem):

Jókai Mór utolsó levelei

Szóval kezembenyomja a kötetet, kikikém hazarohansz és elolvasod ezt itt nekem, és megmondod, utána, hogy mennyire zseniális, és filmet forgattok belelőle.

Perzsepersze. Baktatok , haza, fel gyalog a harmadik emeletre, a könyvvel a hónám alatt, és hazatérve fel is rakom az Olvasandó de soha sorra nem kerülő könyvkupac tetejére.  Hamarosan újabb hasonsorsú könyvek borítják be szégyellősen takargatják magukat, tudják, hogy utálom az egész csürhét.

Ott fekszik a könyv,

Az Ember és az Ördög társaságában azaz Mann: Dr Faustus  amit főleg azért nem tudok elolvasni mert mellette egy snájdig kis könyv meg így hivalkodik:

Thomas Mann A Doktor Faustus keletkezése

Egyszerűen nem tudom eldönteni melyiket olvassam el előbb. A tyúkot vagy a tojást? A keletkezést írta később. De az szól a megírásáról... ilyenek. Úgy kell neki, most büntetésből egyiket sem fogom elolvasni. Dögöljenek meg!

És az újabb könyvek jótékonyan takarták be a múltat egymást, szépen, mint boszorkányok a máglyarakást, bár nem tudom ez hogy kerül ide.

 

2. Aztán egyszerre ez a Jókai levelei megint felbukkant. Kukú! Itt vagyok!

Te meg merre jártál négy éven át? Itt voltam minden este, minden éjszaka, a fejednél a polcon hallgattam szuszogásod. Belémolvashatnál kicsit! Megígérted!

 

2. Az öreg Laborfalvi Róza igen féltékeny és házsártos természet volt. Hisztijeivel siralomházzá varázsolta a Jókai otthont. Igaz, 12 évvel volt öregebb mint férje, úgyhofgy frappánsn úgy oldotta meg a dolgot hogy nem engedett senkit a házba. Senkit, aki fiatalabb vagy szemrevalóbb lenne. Szegény Móricka, azt hiszem az írásba menekült írta tömérdek regényeit csak ne kellessen az öregedő színésznő házsártját elviselnije.

 

AZtán egyszerre a Róza elpatkolt. Lejárt a bérlete. Házsárt ide vagy oda, jelezték, kérem végállomás Róza, leszállni. A többiek mentek tovább. És Jókai a vén bakkecske újranősült. Megint egy színésznőcskét. Kis pihésnyakt. A 80 éves írófejedelem elvett egy 20 éves süldőlányt. Persze kitört a hború a családban, a vén bakkecske a végén elherdálja a családi vagyont...

 

Kb itt tartottam, mikor a könyv megúnva az olovasást ismét eltűnt. Ezért nem tudom emegmondani a címét sem.


2009. szept. 9. 0:12 - írta: kikiroller - Címkék: holt tenger, tekercsek, újságpapír, zsidók

Valójában ez az elfeledett könyv.

Perszepersze ennek is több története van.

Réges-régen még a BarKohba lázadások idején, a Holt tenger partját övező sivatag barlangjaiban húzódott meg egy zsidó szekta, és...

From Könyvek

Ali, a berber (?) kecskepásztor, gyerek volt még és a Negev sivatag hevében egy barlangban keresett menedéket a tűző nap elől. A barlangban seszínű cserépkorsók álltak. Ali a berber(?) kecskepásztor azt remélte vizet, vagy tán olajat lel a korsók mélyén, azonban csak zörgő papírusztekercsek volt ott érthetetlen Arámi nyelven írva...

Ali a berber(?) kecskepásztor mérgében az elsőt széttaposta, de mivel nem volt buta gyerek, eszébe jutott hogy az ilyen furcsa írásokért pénzt  kaphat...

From Könyvek

Méregdrágán keltek el ezek a tekercsek, valamelyik egyetem is megvásárolta volna gyűjteményébe, de nem volt elég pénzük.

A tekercsek egy része a  Vatikán könyvtárába került, ahol zárolták és hosszú évekig nem engedtek hozzáférést.

Azután mikor a szóbeszéd azt kezdte rebesgetni, hogy olyasmi van a tekercsekben, ami magát a keresztény vallást rendítené meg, akkor egyszerre mégiscsak beengedték a kutatókat.

From Könyvek

Meg aztán a többi tekercsből könyvet próbáltak csinálni, felszabdalták és bekötötték saját bőrébe levágva, beszorítva egy présbe ragasztóval bekenve, sikoltoztak a tekercsek, tekeregtek a betűk rajta, akkor el is kezdtem papíruszpálmát nevelni, mert azt csak fejjel lefelé bedugja az ember a földbe és egyszerre kinő, ha elg vizet ad neki, bár a növény pont annyira egyszerű mint az egyiptomiak a Nílus partján ülve egy régletűnt kultúra árnyékában.

Mindezt persze az ujjamból is szophattam volna mert a könyv valódi története a következő:

- kikikém, itt ez a könyv kölcsönadom, NEM ÖRÖKBE, KÖLCSÖN!!! vigyázz rá mint a szemed fényére, kösd be szépe! Olvasd ki és add vissza!

kiki szófogadón újságot vett elő és bekötötte a könyvet, majd felrakta a polcra. Azóta is ott kuksol ez a könyv. Kiki sosem adta vissza, hiszen úgy szólt az ukáz: Olvasd el és add vissza. Mivel elolvasva nem lett így gazdájához sem került vissza.

Kiki most kézbevette a könyvet és elmélázott.

Az újság, ami borítóul szolgált, ezek a lapok szintén elfeledett emberekről szólnak. Hajdanvolt szépreményű politikusok egy elfeledett országban. Szótöredékek, melyek ma senkit sem érdekelnek és érthetetlenek az emberek számára.

Lehet, hogy ezer év múlva, ha rátalálnak, tudósok serege tanulmányozza majd a furcsa, rég kihalt nyelven írt szöveget:

Nem látszik más választási lehetőség:

Vagy Gyurcsány lesz 2006-ban a miniszterel (törés)

vagy Orbán.

Persze az is megtörténhet, hogy ezer év múlva is ugyanez a kép lesz az újságok címlapján, ugyanezek a fotók és ugyanilyen kilátástalannak tűnik az élet, mint az is, hogy egy nap visszaadjam ezt a könyvet gazdájának.

 

 

 


2009. szept. 5. 11:45 - írta: kikiroller - Címkék: Freud, Investment, olasz, Szerzői jog

A dolog úgy kezdődött, hogy eltűnt egy eszközünk. Nem nagy érték, de szükség van rá. Egy szőnyegszerű anyag, amin meghatározott ábrák vannak. Semmi gond. Csinálunk újat.

Itt van az egész lerajzolva abban a könyvben, veszünk valami rongyot és lerajzoljuk. A könyvből ki. Hol is az a könyv?

Izé. Itt egy hűshalom könyv. Itt kell lennie. Vagy a másik halomban.

A lakásban szanaszét könyvek hevernek. Mintha ez nem is az én lakásom lenne, hanem az övék. Volt amit olvastam, de legtöbbjét nem. És nem állnak sorban. Hűsölnek, halomban. De hol az a könyv, amit keresek. Tudom, hogy olaszul írták, gyönyörű ábrák vannak benne, pont olyanok, amiket érdemes kilopni belőle, és újrarajzolni. 

A többi könyv ellenségesen méreget. Tudják, hogy sosem kerülnek sorra. Mint egy árvaház, ahová belép egy felnőtt és gyerekek bögreszemekkel rohannak felé: Engem tessen örökbefogadni, engem!, engem!

Nagyon utálom a könyveket. Inkább írok mint olvasok. Azt könnyebb. Nyomaszt ez a nagyhalom betű. Aprócseprő ugrabugra csitlőcsetlő gondolatfoszlányok. Ez tényleg több a sokknál. Lesz-e türelmem sorbavenni őket? Hiszen mindenk van saját történet, túl azon, ami bele van írva.

Ni mán! Mik bukkannak itt fel:

 

S. Freud: L'avenir d'une illusion

Elég vékony ahhoz hogy kézbevegyem de most másikat keresek. Akkor leborul az egész, tessék:

 

Szerzői jog (Közgazdasági és jogi Könyvkiadó)

ezt hajdanán legalább részben olvastam. Többször is. Először amikor észrevettem, hogy ellopták valami művemet (kiderült, hogy nem is), azután akkor, amikor én akartam ellopni másét, (kiderült hogy már mások is ellopták). De ettől a keresett könyvnek még nyoma sincs.

 

William F. Sharpe: INVESTMENTS Timken Professor of Finance. Graduate school of business, Stanford University, third edition.

Azért rémisztésnek megnézem a tartalomjegyzéket, ilyenek vannak benn:

"Securities and Markets"  ez valami vicces könyv lehet  mikori:1985. Ja, akkor inkább a Grimm mesék korából való. Ennek is neki kellene feküdni. Történelem.

Én, ha értenék hozzá inkább könyvet írnék a feketepénzekről. A csusziról. A zsebekről. A pártfinanszírozásról. A szerződésekből lenyúlt lopott pénzekről. Perszenem írok, minek rövidítsem meg az életet.

Hát egyelőre ennyi elég. 

 

Ha megtalálom az olasz könyvet majd írok róla.

esetleg

 

.. megtaláltam egy döglött laptop alatt

hehe